Tellurium-Lunárium

a Nap reflektoros lámpával (v. gyertyával) helyettesítve, a Föld és a Hold forgató szerkezettel mozgatható, a földgömb átmérője 12 cm
beszerzés éve: 1890

A Hold fényváltozását bemutató eszköz. A Nap körül keringő Föld mellékbolygója a Hold. A Hold Föld körüli keringése során a Naptól változó módon nyer megvilágítást, amelynek ciklusa 28 nap. Az eszközön található kar forgatásával az újhold (sötét), telihold (teljesen világos), és a közöttük lévő fázisok szemléltethetők.

Szextáns

teljesen rézből, teleszkóppal és 4 üvegszűrővel, 5 szögperces beosztással
beszerzés éve: 1900

A szextáns egy navigációhoz használt kéttükrös szögmérő, mellyel égitestek helyzetét lehet mérni egymáshoz vagy a horizonthoz viszonyítva. Főként a delelő Nap horizont feletti magasságának mérésére, a földrajzi szélesség meghatározása használatos. A mérés pontosságát az teszi lehetővé, hogy a tükrözött és a látott képet (pl. a horizontot és a Napot) egy mezőben látjuk. A nap fénye elé szűrők helyezhetők.

Newton távcső modellje

fa állványon, berajzolt sugármenetekkel
beszerzés éve: 1909

A távcső (teleszkóp, messzelátó) a távoli tárgyak látószögének felnagyítására szolgáló eszköz. Különösen a csillagászat számára nélkülözhetetlen, de gyakran alkalmazzák katonai-, sport- és hobbi célokra is.

Az itt modellezett eszköz felépítése megegyezik az Isaac Newton által 1672-ben készített legelső tükrös távcsővel. Az általa használt elrendezésben egy homorú főtükör és egy sík segédtükör van. A főtükörről visszaverődő fénysugarak a 45 fokban megdöntött segédtükörre esnek, mely így egy derékszögű eltérítést eredményez a fényútban. A fény végül az okulárba jut, mely a távcsőtubus oldalán levő nyílásban helyezkedik el.

Kepler távcső modellje

fa állványon, berajzolt sugármenetekkel
beszerzés éve: 1909

A modellezett eszköz felépítése megegyezik a Johannes Kepler által kifejlesztett és 1611-ben bemutatott távcsővel. A berendezés egy gyűjtő tárgylencséből és egy ugyancsak gyűjtőhatású szemlencséből áll. Ez az optikai megoldás minőségi ugrást jelentett az addig alkalmazott Galilei rendszerrel szemben.

Galilei távcső modellje

fa állványon, berajzolt sugármenetekkel
beszerzés éve: 1909

A modellezett eszköz felépítése megegyezik a Galileo Galilei által a XVII. század elején megépített és használt távcsővel. A berendezés egy gyűjtő tárgylencséből és egy szóró szemlencséből áll. A hétköznapi életben használt távcsövek többsége napjainkban is hasonló elven működik. 

Földi távcső modellje

fa állványon, berajzolt sugármenetekkel
beszerzés éve: 1909

A modellezett eszköz több lencse együttes alkalmazásával éri el a látószög megfelelő felnagyítását.

Hajó iránytű

réz házban, fa tartódobozzal
beszerzés éve: 1901

Az iránytű a Föld mágneses terét felhasználó eszköz, ami a mágneses északi irány kijelölésére szolgál. Működésének alapja egy szabadon feltámasztott mágnestű, melynek egyik vége a mindenkori mágnes északi irányba mutat. Gerolamo Cardano olasz fizikus a 16. században olyan felfüggesztést talált fel, amivel az iránytű egy dülöngélő és bukdácsoló hajón is megtarthatta függőleges helyzetét.

Földgömb

32 cm átmérőjű, fára kasírozott, fatalpon, vasutak és hajóutak feltüntetve
beszerzés éve: 1937

Az 1:40 000 000 méretarányú földgömb a II. világháborút megelőző években készült Turner István dombortérképészetében. A térképet a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet rajzolta és nyomtatta.